FELADAT >> 10. Olvassa el a „Szervezés és kalapok” című részt.

SZERVEZÉS ÉS KALAPOK

A szervezési tábla a termék elérésének szervezési mintázatát mutatja meg.

A tábla tehát sorban lévő terminálok által létrehozott egymást követő termékek folyamatábrája.

Ezeket a terminálokat „posztokként” vagy pozíciókként látjuk.

Ezek mindegyike egy-egy kalap.

A kalap szleng kifejezés, egy szervezetben egy poszt munkáját és megnevezését értjük alatta. Ez abból a tényből adódik, hogy sok szakmában – mint például a vasútnál – a viselt kalap a feladatkör megkülönböztető jelvénye. Például egy vonatnak van egy kalauza, aki a kalauzkalapot viseli. Ő felel az utasokért, és ellenőrzi a menetjegyeket.

Egy szervezetben e kalapok mentén áramlás folyik.

Az egész tábla eredménye egy termék.

A táblán lévő egyes kalapok termékéből adódik össze az össztermék.

Hogyan dolgozzuk ki?

A szervezési tábla hiányában elvesztegetett emberek száma és a bekövetkező termékveszteség igazol bármilyen mennyiségű arra tett erőfeszítést, hogy kidolgozzunk, ismertté tegyünk és használjunk egy megfelelő szervezési táblát.

Az Ember ösztönösen használja a szervezési táblát, és tiltakozik, ha nincs. A hajó fedélzetére érkező legfrissebb újonc is feltételezi, hogy van egy szervezési tábla; ha nincs is kitéve, de legalább ismerik. Feltételezi, hogy van egy felelős, és hogy különböző tevékenységek különböző emberek alá tartoznak. Ha nincs egy ismert szervezési tábla, akkor tiltakozik. Továbbá bizonytalanságban érzi magát, mert nem tudja, hogyan illeszkedik ebbe a szervezetbe.

Majdnem minden felkelés olyan emberekből állt, akiket kirekesztettek, és nem voltak rajta az ország szervezési tábláján. Ez olyannyira igaz, hogy nemrégiben nevetséges esemény történt az USA-ban. Egy elnök azt vette észre, hogy „hivatásos segélyezettjei” vannak. Bizonyos emberek felvették a „kormányfüggő” státust, és ezt adták meg szakmájukként. Ez természetesen valamiféle poszt volt. És mivel ezt a kormány nem engedélyezte mint posztot, volt is néhány zavargás.

Az az erőfeszítés, hogy tartozzunk valahová, hogy részei legyünk valaminek, kifejeződik a szervezési táblában. Az az ember, akinek nincs posztja, meglehetősen szánalmas. Az olyan ember, akinek nincs valódi posztja, csalónak vagy tévedésnek érzi magát.

Tehát a szervezési tábla minősége vagy hiánya jelentősen befolyásolja a morált is.

Egy csoport legnagyobb próbája azonban az életképessége, amely a növekedésre, a terjeszkedésre, a fejlődésre stb. való képességét jelenti. Az életképesség attól függ, hogy van-e egy elfogadható termék. Az olyan csoportok, amelyeknek nincs elfogadható terméke, nem valószínű, hogy fennmaradnak.

A termék mennyisége és elfogadhatósága nem kis mértékben egy működőképes, ismert szervezési táblán múlik. Ez még egy egyén termékére is igaz.

Egy egyénnek vagy egy kis csoportnak ahhoz, hogy egyáltalán valamire jusson, nagyon pontos szervezési táblára van szüksége. A furcsa az, hogy minél kisebb a csoport, annál inkább létfontosságú a szervezési tábla. Mégis az egyéneknek vagy a kis csoportoknak a legkevésbé valószínű, hogy van szervezési táblája. Ennek hiányában a nagy csoportok szétesnek, ha pedig silány a szervezési táblájuk, életképtelenné válnak.

A termék minősége, amelyért rendszerint csak az egyéni képességeket okolják, óriási mértékben a szervezési táblán múlik. Például egy szervezetlen tömeg, amely egy bizonyos terméket próbált létrehozni, halálra dolgozta magát, elgyötört volt, dühösek voltak egymásra, és teljesen elfogadhatatlan volt a termékük, illetve a szokásosnak a kétszeresébe került. Amikor egyharmadnyi mértékben megszerveződtek, még mindig megfelelő időbeosztás nélkül, még mindig nagymértékben képzetlenül, elkezdtek elfogadható terméket kihozni körülbelül feleannyi erőfeszítéssel – tehát még a kevés szervezés is működött.

A termék mennyisége és minősége csakis és kizárólag a szervezési táblán, a kalapokon és azok használatán múlik. A végtelenségig képezhetjük az egyéneket, de ha nem egy működőképes szervezési tábla szerint tevékenykednek, akkor még mindig silány vagy kis mennyiségű lesz a termékük.

Egy ismert és reális szervezési tábla hiánya kudarcot jósol. És ha nem ismerjük a szervezés témakörét, akkor ezt minden ponton tiszta zsenialitással kell pótolni.

Így ahhoz, hogy bármit is csináljunk, hogy fejlesszük valamelyik terméket, fenntartsuk a csapatszellemet, egyenlően osszuk el a munkát, és elérjük, hogy minden munka értékes legyen, lennie kell egy valós és ismert szervezési táblának.

Hogyan csinálunk tehát szervezési táblát?

Kalapok

A szervezési tábla kalapokból áll.

A kalap meghatározása: „az a beingness és doingness, amely létrehozza a terméket”. (A beingness egy identitáskategória felvétele vagy választása [identitás: az, hogy egy személy kicsoda, vagy egy dolog micsoda], a doingness pedig valamilyen cselekvés vagy tevékenység végrehajtása.)

Vegyünk például egy vonatot:

A mozdonyvezetői kalapját viselő mozdonyvezető rendelkezik a mozdonyvezető címmel. Ez a beingness.

Utasításokat fogad el, figyeli a jelzéseket és az általános állapotot, karokat és szelepeket működtet, hogy szabályozza a mozdony működését, és elindít, megváltoztat és megállít. Ez a doingness.

Biztonságosan és menetrend szerint szállítja a vonat utasait és/vagy a teherárut az egyik helyről a másikra. Az elmozgatott vonat és rakomány a termék.

Tehát, hogyan jövünk rá, hogy van egy mozdonyvezetőnek nevezett kalap?

Mivel az emberek folyamatosan már meglevő posztokat látnak és foglalnak el, amikor megkérjük őket, hogy gondoljanak ki egy szervezési táblát, először nem veszik észre, hogy arra kérjük őket, hogy találják ki a megfelelő posztokat.

A „mozdonyvezetőt” nem kell feltalálniuk. Mindenki tudja, hogy „a mozdonyvezető vezeti a vonatot”.

Tehát, mi lenne, ha ezt nem tudnánk? Ki kellene találnunk.

Így kellene ezt csinálni, e szerint a gondolatmenet szerint:

Az elképzelés abból a gondolatból fakad, hogy az embereket és az árut el kell szállítani egy adott távolságra a szárazföldön. Vagy egy kiépülőben lévő új területnek oda-vissza menő személy- és áruszállításra van szüksége.

Á! Ez gazdasági szempontból életképes lesz, mert az emberek fizetni fognak a szállításukért, és fizetnek az árujuk szállításáért is.

Ezt teszik a vonatok.

Tehát használjunk vonatokat.

Miután megszerveztük a finanszírozást (vagy előre kifizették a dolgot), és megszereztük az út használati jogát, a síneket lefektetik, megépítik a mozdonyokat, a kocsikat, az állomásokat, valamint az épületeket a mozdonyok tárolására, illetve javítására.

Most felvetődik, hogy valakinek vezetnie kell a vonatot. Fogadjunk hát fel valakit, hogy vezesse a vonatot.

Itt jön be tehát a képbe a mozdonyvezetői poszt.

Honnan tudjuk? Mert meg kell lennie a termékünknek, az elszállított embereknek és árunak. Ez az, amit eleve csinálni akarunk.

Ezért van a mozdonyvezetői kalap.

Tehát most tegyük fel, hogy egyáltalán nincs semmilyen szervezési táblánk.

A mozdonyvezetői kalap az egyetlen kalap. Tehát ő szedi be a viteldíjat, üzemelteti az állomásokat, megjavítja a mozdonyt, üzemanyagot vásárol, megrakja a vagonokat, eladja a rakományt…

Várjunk csak! Ha a mozdonyvezető csinálná mindezt, akkor a következők történnének:

1. Kimerült lenne.

2. Rosszkedvű lenne.

3. Üzemzavarok lépnének fel.

4. Ütközések lehetnének.

5. A vasúti vagyon, amelyet különben nem kezelnek, semmivé lenne.

6. Kis mennyiségű terméke lenne.

7. A terméke egyenetlen és rossz lenne, mivel nem tudná tartani a menetrendet.

8. Rövidesen nem lenne vasút.

Most „oldjuk meg” ezt úgy, ahogy a múltban tették.

Nevezzünk ki egy személyt minden egyes állomásra, és mondjuk azt: „Tessék, kész!”

Hát, ettől még mindig felfordulás lenne.

Tehát vegyünk fel több mozdonyvezetőt meg több állomásfőnököt, és több mozdonyvezetőt meg több állomásfőnököt… és egy zűrzavaros fejetlenségben kötünk ki, ahol óriási a bérlista, és vacak a termék. Ezt teszik a kormányok. És megjegyzendő, hogy a jelen kormányok egyetlen terméke a katasztrófa.

Nem, nekünk ezt egészen máshogy kell megoldanunk.

Nem jutunk sehová, és nem lesz értelmes szervezési táblánk, és semmi sem fog működni, és életképes sem lesz, csak ha HELYESEN ÖSSZEÍRJUK A TERMÉKEKET, ÉS KALAPOKAT FEJLESZTÜNK KI AZ ELÉRÉSÜKRE.

Amikor ezt megtettük, el tudjuk rendezni a kalapokat egy szervezési táblán, hogy legyen áramlás, és legyenek parancscsatornák és kommunikációs csatornák, és akkor van egy szervezési táblánk.

Nem tudunk kidolgozni egy szervezési táblát, amíg számba nem vettük a termékeket!

Ahogy a mennyiség növekszik, felbecsüljük a végterméket megelőző termékeket, és azokra kalapozunk.

A végtermék minősége olyan valós szervezési táblán és kalapokon múlik, ahol mindkettő teljes, reális, az emberek ki vannak rá képezve, és a feladatokat ELVÉGZIK.

Most lássuk, hogyan bontunk le egy végterméket olyan termékekre, amelyek összerakva a végterméket alkotják.

Megvan a vasút végterméke: kifizetődően szállított rakomány. Mennyi kisebb termék megy a nagy termékbe?

Itt van a gépek kérdése. Minden gép esetében két termék van: a) maga a gép, jól működő állapotban, b) a gép terméke. A szerelőnek és a gépjavító műhely dolgozójának és a mozdonyszín vezetőjének mindnek van terméke az a) ponton belül. Ez csak a gépre, a mozdonyra vonatkozik.

A b) ponton belül van az, amit maga a gép termel (egy mozdony esetében az elvontatott vonatok).

Itt van tehát két fő termék – és ezek kisebb termékekre oszlanak, amelyek sorban megelőzik a végterméket.

Van egy ezeket még megelőző termék: a megvásárolt mozdonyok. És egy ezt megelőző termék: pénzügyi fedezet a felszerelésekre.

Ami a rakományt illeti – a leszállított rakomány, amelyet a végén elfogad a címzett –, ahogy sorban mész visszafelé, találsz egy terméket: a raktározott teheráru. Ezt megelőzően van a lerakodott teheráru. Ezt megelőzően: az elszállított teheráru. És ezt megelőzően: a felrakodott teheráru. És ezt megelőzően: a szállításra összegyűjtött teheráru. És ezt megelőzően: a megszerzett teheráru-szerződések. És ezt megelőzően: a nyilvánosan elhelyezett hirdetések. És ezt megelőzően: a közönség teheráru-szállítási igényeire vonatkozó felmérések. És ezt megelőzően: az arra vonatkozó felmérés, hogy milyen tevékenységek igényelnek teheráru-szolgáltatásokat.

Ezen termékek mindegyike egy-egy kalap.

Ezt újra átvizsgálva, azt látjuk, hogy ebben nincs benne a díj vagy pénz, tehát nincs pénzügyi életképesség. Így adódik még egy termékünk: a bevétel, amely szükséges egy szervezet túléléséhez, ahhoz, hogy az kifizesse a számláit, megvegye a szükséges eszközöket a jövőbeli termeléshez, és így tovább. Természetesen vannak ezt megelőző kalapok. Néhány ember (és sok ügyvezető) nem termékcentrikus gondolkodású – azt gondolják, hogy a pénz a vállalat ölébe hullik, vagy kipottyan egy televíziókészülékből. Nem tudják végiggondolni a pénzszerzéshez szükséges termékek sorát. Ezért tönkremennek és éheznek. Mindig sok megelőző termék van a bevétel mint termék előtt. A rögzült emberek csak magára a pénzre koncentrálnak, nincs meg nekik a termékek sora, és így tönkremennek, és szegények.

Az embernek kell, hogy legyen egy kívánatos terméke, amelyet többért ad el, mint amennyibe az előállítása kerül, és ezt el kell adnia és le kell szállítania, hogy legyen pénze.

Azt a kérdést, hogy a dolog hogyan tartja el magát, még a szocializmusban vagy kommunizmusban is meg kell érteni, meg kell válaszolni, be kell azonosítani a termékek sorát, szervezési táblát kell készíteni, és kalapozni kell. Egy ilyen pénztelen társadalomban a szervezésitábla-készítésnek sokkal feszesebbnek kell lennie, mivel a pénz rugalmasságot ad, és a hiánya mint kihatással lévő tényező problémákat teremt, amelyeket nehéz megoldani.

a létezés állapota; létezés. A beingness az azonosság egy kategóriájának elfogadását vagy választását is jelenti. A beingnesst vagy magunk vesszük fel, vagy adják nekünk, vagy elérjük. Példák a beingnessre: egy személy saját neve, szakmája, testi jellemzői, egy játszmában betöltött szerepe – mindegyiket külön-külön vagy mindet együtt nevezhetjük valaki beingnessének.

valamilyen akció vagy tevékenység végzése.

olyan gazdasági rendszer, amelyben a javak megtermelése és elosztása az egyének helyett a kormány ellenőrzése alatt áll.

az a politikai elmélet vagy rendszer, amelyben minden tulajdon a közösség minden tagjának birtokában van egy osztály nélküli társadalomban. Kiterjedt, káros irányítást gyakorol a személyes szabadságjogokra, és a tömegek közös szükségletei felette állnak az egyéni jogoknak.